Az erdélyi szászokat a 13. században telepítették be magyar királyok, településeiket ekkor hozták létre. Számos királyi kiváltságot élveztek, Erdély közjogi nemzeteinek sorába tartoztak, sajátos közösségformáló kultúrájuk századokon át fennmaradt.
Mivel a vidéket – mely határőrvidékként szolgált – folyamatos török és tatár betörések fenyegették, a szászok különböző nagyságú erődítményeket építettek. A 15. század közepéről 250 szász erődtemplomról tudunk. Legfontosabb városaikat teljesen megerősítették, a kisebb falvakat erődtemplomokkal látták el
A templomokat vastag fallal vették körül, a falakon lőrések, szuroköntők, gyilokjárók voltak, Veszély esetén a teljes lakosság a falon belülre költözött. Az erődtemplom sarokbástyáiban és védőfalaiban raktározták a családok gabona- és szalonnakészletét, háború és béke idején egyaránt, olyan zár alatt, amelyet a tulajdonos sem nyithatott ki egyedül. A legtöbb esetben a templom könnyen védhető helyen – dombtetőn – épült kőből vagy vörös téglából. A templomerődök – jellegükből fakadóan – csupán ideiglenes védelmet biztosítottak a támadások ellen, ezért előre látható veszély esetén a falvak lakói a legközelebbi erődített városba menekültek. A 18. századra a vártemplomok elvesztették védelmi funkciójukat, de a szász falvakban a „szalonnatorony” még a 19–20. században is használatos volt, mint ahogyan az ingó vagyontárgyakat – díszes ünnepi ruhákat – a falubeliek a várban őrizték.
Jeff Carter Womens Jersey
