A bencés kolostor alapítólevelét úgynevezett déli hártyára írták, mely a korszak általános íróanyagának számított, s tekercs formájában őrizték. Az oklevelezésnek a 11. század közepére jól kialakult sémája volt. Bevezetés–tárgyalás–befejezés. Az oklevél aljára mindig azoknak az aláírása került, akik részt vettek az eseménynél. A hitelesítést mindig annak a pecsétjével végezték, akinek a nevében kelt az oklevél.
A királyi okleveleken megtaláljuk még a király nevének betűiből formált rajzot, a monogrammát.
A tanúk és a pecsétnyomat nagyon fontos az oklevél hitelességének megállapításakor. Bár az alapítólevélről a közel egy évezred alatt a pecsét lepergett, a tanúk neve kiválóan olvasható maradt.
A tihanyi oklevél gyönyörű latin mondatai, az egyes kifejezések végén szokásos rímes végződések mutatják, hogy az oklevél fogalmazója, Miklós püspök, korának legműveltebb emberei közé tartozott. Első látásra kitűnik az is, hogy oklevelünk írója, az írnok igyekezett gondos munkát végezni. Egyenletes betűformálása jól olvashatóvá teszi írását. Szembetűnő, hogy a birtokhatárok leírásának szövegezése elüt a diploma többi részétől. Ebben a részben ugyanis nem a király beszél a szokásos fejedelmi többesben – adtuk, adományoztuk – hanem a feljegyzés készítője szól a királyról harmadik személyben – átadta, odaadta – s ebben a részben találjuk a magyar szövegeket is.
A tihanyi alapítólevél az első eredetiben fennmaradt hiteles oklevelünk. És legrégebbi magyar nyelvemlékünk.
Everson Griffen Authentic Jersey
Skip to content
