A Beregszászi borvidéken engedélyezett fajták (furmint, hárslevelű, ottonel muskotály, leányka, rajnai rizling, tramini, rizlingszilváni, kadarka, zweigelt, merlot és cabernet sauvignon) hagyományos magyar szőlőtermesztési szokásokra utalnak. Elterjedt még a bakator és a mézes fehér.
„Sajnálatos módon szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szovjet éra alatt felnőtt nemzedékek csak töredékesen ismerik vidékünk múltját, sokakban többnyire legendák szintjén él az, ami pedig egykor gyönyörűséges valóság volt. A múlt század 30-as éveiben maguk a kortársak is elragadtatással írtak a látványról, ami a Beregszászba érkezőt fogadta, a beregardói hegytől egészen Kovászóig a beregszászi hegyláncolaton végig szakszerűen megművelt szőlőtáblák húzódtak. Még elképzelni is nehéz: több mint 2000 hektáron. Hasonlóképpen „rendben tartattak” a bégányi, a dédai, a zápszonyi (somi) és a kaszonyi domboldalakra telepített szőlők. Számtalan bizonyíték igazolja, hogy akkoriban szőlőművelés, borászat terén az európai élvonalhoz tartoztunk. Méghozzá úgy, hogy ez nem kevesek kiváltsága volt. Akkoriban Beregszásznak és a környező falvak szinte valamennyi lakójának valami módon köze volt a szőlőhöz, a borhoz. De nem csupán erről van szó: aki mélyebben belegondol, az belátja, ahol ilyen magas színvonalon űznek egy szakmát, ott az élet más területén is jelen van a szakmai igényesség, hozzáértés, a minőségre való törekvés. Szerintem csöppet sem véletlen, hogy a Beregszászi Főgimnázium diákjai között oly sok kiválóság akadt” – írja Szőlészet, borászat Beregvidéken című monográfiájában Kovács Elemér.
Pedro Martinez Womens Jersey
Skip to content
