A 12–13. században a malomipar jelentős fejlődésnek indult, ez komoly faszerkezetek megalkotását hozta magával. A 16–17. században – minden valószínűség szerint – a malomépítés a legnagyobb szakértelmet kívánó faipari mesterségnek számított.
Számos fa malomépület készült boronatechnikával, mind zsilipeléses, gerendavázas szerkezettel. A boronafalat szálfákból, gerendákból építették fel, lényeges sajátossága, hogy a fal elemei vízszintesen fekszenek egymáson, elmozdulás ellen a szomszédos gerendák csapolásaik révén biztosítják egymást. A boronafalat bárdolatlan vagy bárdolt – faragott – fatörzsekből egyaránt készítették. A kevéssé kidolgozott, kevésbé pontosan illeszthető gerendák közét mohával, szalmával szigetelték. A gerendavázas falú – zsilipeléses – épület alapját összekapcsolt gerendák (talpfák) alkották. A sarkokon és a falsík másik részén függőleges oszlopokat csapoltak bele, azok tartották a koszorúgerendákat, melyekre a tetőszerkezet épült. A gerendaváz gyakran talpgerenda nélküli. Az így létrejött falváz kitöltésére különböző megoldások léteztek: vesszővel fonták be és sárral tapasztották; korcolt és tapasztott náddal töltötték ki; függőleges karókkal és a közéjük rakott sárgombócokkal rakták ki; gyakran vályoggal töltötték meg az üreget.
Bernie Kosar Womens Jersey
Skip to content
