A minaret szó az arab minara – többes számú alakja minarat – illetve az urdu minar szóból ered. Az arab szó tüzet jelent, így elképzelhető, hogy tűztorony, őrtorony funkcióval épültek a minaretek elődei, s ez a funkció a vallási szerep mellett megmaradt. Lásd például az érdi minaret elhelyezkedését, ahonnan az érdi palánk védelme szempontjából fontos helyek kiválóan láthatók.
szakrális építményként arra használtatott, hogy a müezzin napjában öt alkalommal imára hívja a híveket. A minaret ezáltal szinte mindig mecset vagy dzsámi mellett áll.
A minareteket iszlám jelképekként építették azzal a céllal, hogy egy hely iszlám jellegét messziről hangsúlyozzák.
A minaret a muszlim mecsethez vagy dzsámihoz épített vagy illesztett, esetleg különálló, nyúlánk, felfelé elkeskenyedő torony. Formája és felülete változatos: lehet hengeres, négyszögletes vagy sokszögletű, esetleg bordás. A minaret lehet egy-, két-, vagy háromerkélyes. Az imahelyek építészeti rangját a minaretek száma határozta meg. Legtöbb minarettel az isztambuli Kék Mecset rendelkezett, pontosan hattal. A szultáni dzsámikhoz általában négy minaretet kapcsoltak, a rangosabb személyek pedig kettőt-kettőt építtettek imahelyeikhez. Magyarországon olyan dzsámi, amelyhez egynél több torony kapcsolódott volna, nem adatolható, hazánk területén egy dzsámihoz csupán egy minaret kapcsolódott. Az imaházak rangjáról árulkodik személyzetük létszáma is. Hazánkban sajnos meglehetősen töredékesek azok a számadások, amelyekből megtudhatnánk, hányan szolgáltak egy-egy dzsámiban. A legnagyobb imaházakban, például a fehérvári Nagy dzsámiban 15–16 ember is dolgozott, a legkisebben mindössze kettő: a közösség elöljárója, az imám, és a müezzin.
Sudár Balázs: Kulturális létesítmények a török hódoltságban, R.A. Dickey Jersey
