Szent-Györgyi Albert megfigyelte egy jellegzetes oxidációs folyamat reakciós késését, amely valamilyen redukáló anyag meglétére utal. Cambridge-ben észrevette, hogy ez a redukáló anyag a mellékvesekéregben és a citrusfélékben egyaránt előfordul, de ahhoz, hogy a kémiai felépítését is megvizsgálhassa, csak nagyon kis mennyiségben sikerült előállítania. Az is ismertté vált, hogy az emberi sejteknek szüksége van erre az anyagra, de csak növények és állatok tudják előállítani. Szent-Györgyi először az ignose nevet adta neki, de a tudományos lap szerkesztője, ahol ezt publikálni akarta, nem fogadta el az elnevezést, így a hat szénatomra utaló hexuronsav névre keresztelte. Szegedi professzorkodása idején fölismerte, hogy a paprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusféle gyümölcsök, így nagy mennyiség előállítását sikerült véghezvinnie. Saját szavaival: „Egy este a feleségem, Nelli, paprikát adott vacsorára. Nem volt kedvem hozzá, de ezt nem mertem megmondani neki. Eszembe jutott, hogy paprikát még sohasem vizsgáltam meg, van-e benne C-vitamin. Azt mondtam Nellinek, nem eszem meg a paprikát, hanem elviszem a laboratóriumba és megvizsgálom.” A korábbi grammnyi mennyiség helyett egyszeriben kilónyi állt a rendelkezésére. Felfedezték, hogy gyógyítani lehet vele a skorbutot (tengerimalacokon kísérletezett sikeresen Szent-Györgyi), vagyis a hexuronsav azonos a C-vitaminnal (C6H8O6). Ekkor keresztelte el véglegesen aszkorbinsav névre. 1937-ben kapta meg a Nobel-díjat a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért. Ő volt az egyetlen magyar tudós, aki itthon végzett tevékenységéért kapott Nobel-díjat.
Van Vollenhovenné Kenessey Ilona: Szent-Györgyi Albert, In.: Mikes International, 2005. (5. évf.) 2. sz.
Nagy Ferenc: Szent-Györgyi Albert és a magyar Nobel-díjasok. Budapest: Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségi Kamarája, 1993. Jacob de la Rose Jersey
