Malomipari kultúra

A malomtartás a feudalizmusban királyi haszonvételi jog – regále jog – volt, s így a földesúri haszonvételek közé tartozott. A földesurak malmaikat rendre bérbe adták jobbágyaiknak vagy idegen származású molnároknak. A 18–19. században mezővárosok, falusi és mezővárosi protestáns gyülekezeteknek is kaptak malomépítési engedélyt, a malomtartás földesúri jogát – a gőzmalmoktól eltekintve – az 1872es évi ipartörvény sem szüntette meg.
A 19. század derekán feltalált hengerszékek elterjedéséig minden malom kövön őrölt. Magyarországon a hagyományos őrlőszerkezetek aránylag sokáig megmaradtak. Az 1850-es évektől a gőzmalmok rohamosan szaporodtak; 1863-tól 1873-ig számuk több mint háromszorosára nőtt.
Az őrlési technika fejlődése leginkább az állati erővel meghajtott szárazmalmok korszakának végét jelezte, a 19. század végére számuk 90%-kal esett vissza, a vízi- és szélmalmok egy része évtizedekig állta a versenyt.
Magyarország malomipari nagyhatalom volt a 20. század hajnalán. Ismeretesek olyan statisztikák, melyek szerint métermázsa búzatermelésben – világviszonylatban vizsgálva – Budapest Chicago városa mögött a második helyet foglalja el. Emellett a századforduló Országos Hírlap számaiban rendre szerepelnek a chicagói tőzsde gabonaár-változásai a századfordulón. Ez a tekintélyes gazdasági pozíció a Horthy-korszakban is érvényes volt.
 Tracy Walker Authentic Jersey