Lechner Ödön a szecesszió építészetének világhírű, iskolateremtő mestere és a magyar szecessziós építészet megteremtője. Középiskolai tanulmányait a Pest-belvárosi Reáltanodán kezdte, majd a József Ipartanodát (ma: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) látogatta, ezután a Berlini Építészeti Akadémiára ment. Itt Pártos Gyulával és Hauszmann Alajossal tanult együtt. Tanulmányai után egy éven át beutazta Olaszországot. Itáliai útja után Pártos Gyulával társulva tervezőirodát nyitott. Ez időben tervezett bérházaik még a német akadémizmus stílusát képviselték. Angliából hazatérve nagyszabású alkotások sorozatát építette (szegedi városháza, a Budapesti volt MÁV nyugdíjintézet bérháza, a szegedi Milkó-ház). Ezek még a historizáló stílust képviselik, de megjelenik már későbbi művészetének több jellemvonása, a népi ornamentika használata. 1889-ben másodízben utazott Angliába. Az angol hatásnak is maradt nyoma alkotásai között, ilyen volt a II. világháborúban elpusztult zsámboki kastély.
Lechner az építészeti részletképzés tekintetében egyre inkább a magyar folklór, az ázsiai illetve perzsa és indiai díszítőművészet felé fordult. Az Iparművészeti Múzeum (1893-96) épületének külső díszítései, a mázas cserepek, a pirogránit díszítőelemek, az áttört virágmotívumok indiai, perzsa, mór és magyar népi hatásokról tanúskodnak. Tovább haladt az általa kijelölt úton és 1897-ben megbízást kapott a Magyar Állami Földtani Intézet épületére. Letisztult formavilága a Postatakarékpénztár (ma: Magyar Államkincstár) épületénél érvényesül a legtökéletesebben. 1900-ban az épületért a Képzőművészek egyesülete „Nagy Aranyéremmel” tüntette ki, és megkapta a „királyi tanácsosi” címet is. Egyházi megbízásai közül kiemelkedik a kőbányai Szent László plébániatemplom, mely azonban Barcza Elek korábbi terveinek felhasználása miatt nem tekinthető szuverén alkotásnak. Élete utolsó évtizedének legjelentősebb megbízása a pozsonyi katolikus Szent Erzsébet templom és plébánia volt. Az idős mestert 1911-ben a római nemzetközi építészeti kiállításon bemutatott életművéért nagy aranyéremmel tüntették ki.
Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete.
