A pincerendszert a mai főszékesegyház építésekor alakították ki a 19. század első harmadában azzal a céllal, hogy az érsekség területéről érkező borokat tárolhassák, valamint abból a praktikus okból kifolyólag, hogy a Várhegy felvezető rámpájának kialakításakor a feltöltés mértékét csökkentsék. A pincerendszer alagútja és termei tehát nem kiásás, hanem feltöltés útján jöttek létre.
Barkóczy Ferenc prímás idejében (1761–1765) épült az a felhajtó, mely alatt alagút vezetett Szentgyörgymező városig. A Barkóczy-alagút, avagy Barkóczy-kapu, ma a Kárpát-medencei Borvidékek Alagútjaként ismeretes.
Rudnay Sándor érsek és Kühnel Pál építész az 1820-as években az alagutat pincévé alakította át, több tárolóhelyiséget is kapcsolva hozzá a bor és egyéb mezőgazdasági termékek tárolására. Az építkezés során a templom új kupolaboltozatának építése miatt a termeket a beomlás fenyegette, de Pach János építész munkája révén – a ma is látható szokatlan boltozati megoldásokkal – sikerült megerősíteni a pince szerkezetét
Rudnay prímás idején a Barkóczy Ferenc által építtetett felhajtó helyett egy nagyobb rámpát építettek, az alatta épült alagút az úgynevezett Sötétkapu, melynek bejárata feletti felirat fennen hirdeti Rudnay Ferenc hercegprímás nevét, a pincerendszer befejezésének évszámával (1824) egyetemben.
Az 1950-es években a pince népgazdasági hasznosítás alá vonták, állami vállalatok raktáraiként használták, a Sötétkaput pedig lezárták. A rendszerváltás (1990) után a katolikus egyház visszakapta a pincéket, a Barkóczy-alagút város felőli részén látványos megjelenésű éttermet alakított ki és azt bérbe adta.
Wayne Gretzky Jersey
Skip to content
