Buda egyidős a honfoglalással, ám csak IV. Béla király uralkodása idején, a tatárjárást követően indult fejlődésnek és vált fontossá. Mivel IV. Béla felismerte, hogy a tatárok a hegyre épült erődítményeket nem tudták elfoglalni, országszerte várakat építtetett – így épült meg 1241 után Buda várának első épülete. Uralkodása alatt többek között németek, zsidók, itáliaiak és franciák találtak otthont a budai Várnegyedben, akik magukkal hozták kultúrájukat is, nyilvánvaló módon befolyásolva a város művészetének és kézművességének fejlődését.
Buda fokozatosan vált az ország székhelyévé Mátyás király uralkodására. A XV. század második felében a budai Várkastélyt reneszánsz stílusban építették át, és Európa egyik leggyönyörűbb rezidenciájaként tartották számon. Buda – mint a muzulmánok kelet-közép-európai székhelye – a török hódoltság idején is megtartotta vezető szerepét Magyarországon. Templomait ebben az időben mecsetté építették át. 1686-ban, csaknem másfél évszázados török uralom után szabadult fel a város, ám a három hónapig tartó ostrom jelentős károkat okozott várban és városban egyaránt. Az újjáépítés a középkori romok felhasználásával már a barokk jegyében indult meg. Mai arculatát a Budavári királyi Palota és a Várnegyed végül Buda, Óbuda és Pest 1873-ban történt egyesítése után, a millenniumi ünnepségsorozat jegyében nyerte el. A II. világháború alatt ugyan a Várhegy súlyos károkat szenvedett, a romok eltakarítása, a régészeti feltárás, valamint a középkori és későbbi maradványok helyreállítása azonban hamarosan megkezdődött.
Skip to content
