A gyulai uradalmat – a hozzá tartozó falvakkal együtt – 1387-ben Losonczy László erdélyi vajdának adományozta Luxemburgi Zsigmond magyar király, majd a család magvaszakadása után, 1405-ben Maróthy János macsói bán kapta. A bán halála után fia folytatta az építkezéseket, tehát ekkorra tevődik a vár építésének első és második szakasza.
A Maróthyak után a Hunyadi Mátyásra visszaszálló területeket fia, Corvin János kapta meg 1482-ben. Ezt követően a király a főispáni, az alispáni, valamint a szolgabírói tisztséget is a gyulai várhoz kapcsolta, ezzel végérvényesen a megye központjává lépett elő korábbi mellékszerepéből a téglából épült erősség.
Corvin János halála után özvegye, Frangepán Beatrix hozzá ment Brandenburgi György őrgrófhoz, így az uradalom is az ő birtoka lett 1510-ben. György a mohácsi vész után Ferdinánd király híve lett, ezért Szapolyai János az Erdély közelében fekvő vár ellen vonult. Az ostromot követően a terület a támadást vezető váradi püspök, Czibak Imre tulajdona lett.
A várháborúk elején, 1552-ben a kulcsfontosságúvá váló végvárat Ferdinánd birtokcserével visszaszerezte. 1566 nyarán két hónapnyi ostrom után a védők az elavultnak számító gyulai várat feladták, így az a török kezére került, s csak 1695-ben foglalták vissza, majd még a Rákóczi-szabadságharcban is szerepe volt.
1721-ig állomásozott helyőrség a várban, amikor a környék új birtokosához, Harruckern János Györgyhöz került az egykori végvár. Ekkor kezdődött meg a külső vár helyén álló Wenckheim kastély építése. Harruckern a várban sörfőzőt és pálinkaházat épített s helyreállította a várbörtönt.
Skip to content
