A bortárolás módjának és helyének két alaptípusát különböztetjük meg: a felszín feletti sík falú épületekben (présházpince) történő és a felszín alatti folyosószerűen kiképzett, vájt vagy boltozott építményekben (lyukpince) való bortárolást. Hazánkban szinte borvidékenként változik és árnyalódik a kép. A présházak leginkább a pannon tájra, a lyukpincék az ország keleti felére voltak jellemzőek, de a 19. században bekövetkezett technológiai váltás miatt az alaptípusok is megváltozhattak. A présház jellegű pincére eredetileg ott volt szükség, ahol a vörösboros erjesztés megkövetelte a gazda rendszeres jelenlétét, hiszen a törkölykalapot napjában négy-öt alkalommal le kellett nyomni az erjedő cefrébe. Keleten elegendő volt a lyukpince, mert csak a bor tárolását kellett megoldani. Akkortól viszont, hogy a bortároló hely a vendéglátás és a parasztpolgári örömök színtere lett, keleten is megjelentek a pinceházak.
A városi borkészítés a fönt vázoltaktól eltérő helyzetet hozott létre. Sopronban, Kőszegen, Budán, Szekszárdon és Egerben a szőlőt a védett városi lakóházban dolgozták fel, ott is tárolták a pincében. A hagyományos csapszékek ilyen mezővárosi vagy szabad királyi városi polgárházak kapualjában alakultak ki.
Tokaj-hegyalján szűk pincegádor és viszonylag keskeny pincefolyosó a jellemző. Alig találhatni vendéglátó teret, mert a bort a háznál kóstolták. Ez a rend nagyszerűen szolgálja a mai napig a tokaji borok speciális mikroklímában történő érlelését, tárolását. A szűk terek, a kisméretű hordók, a lélegző kőzet és a nemes penész együttese segíti a legjobban a kiváló alapanyag nemesedését.
Nick Vigil Womens Jersey
Skip to content
