II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én a Zemplén megyei Borsi kastélyban született. Apja, nagy-, déd-, és ükapja egyaránt erdélyi fejedelmek voltak. Édesapja I. Rákóczi Ferenc, édesanyja Zrínyi Ilona. Édesapja még csecsemőkorában elhunyt, neveltetését művelt és fegyverforgató férfiakra bízták az édesanya irányításával. 1682-ben édesanyja levetette az özvegyi fátyolt és Thököly Imrével, a kuruc hadak vezérével, későbbi erdélyi fejedelemmel lépett házasságra. Az ifjú Ferencet 12 éves korától családjától elszakítva Csehországban a jezsuiták nevelték.
1693-tól Bécsben élt, majd egy éves itáliai utazást tett. 1694-ben feleségül vette Sarolta-Amália hesseni hercegnőt. Két gyermekük érte el a nagykorúságot, József és György. Magyarországon telepedtek le, Sáros vármegye főispánja lett. Az 1697-es, a francia külpolitika által is támogatott Habsburg-ellenes hegyaljai felkelés leverése után a francia királyhoz, XIV. Lajoshoz, a Napkirályhoz fordult segítségül. A francia megbízott árulása azonban börtönbe juttatta, ahonnét felesége segítségével megszökött, majd Lengyelországba ment. Innen hívták haza a tiszaháti fölkelők Esze Tamás vezetésével. 1703. június 16-án lépte át a határt kibontott zászlókkal. Az egész országot harcba hívta a Habsburg elnyomás ellen. A nemzeti állam megteremtésére törekedett, s ezért szövetségre lépett minden Habsburg-ellenes erővel. A közel egy évtizedig tartó háborút Rákóczi a tokaji szőlőbirtokainak hasznából finanszírozta. 1711-ben, a tartalékok fölemésztését látva, utolsó esélyként Rákóczi segítségért utazott I. Péter orosz cárhoz, közben azonban Szatmáron Károlyi Sándor, a kuruc hadsereg főparancsnoka békét kötött a Habsburgokkal. Ezután Rákóczi önkéntes száműzetésbe vonult. Rövid ideig Lengyelországban majd Franciaországban élt. 1717-ben került Törökországba, Rodostóba. Itt élt kevés kísérőivel 1735-ben bekövetkezett haláláig. Hamvait 1906-ban a Kassai dómban helyezték örök nyugalomba.
Magyar Életrajzi Lexikon 100-1990
