A híres, törökverő „erős fekete bég” 1555-ben látta meg a napvilágot Sárváron. A nádorfi gondos nevelést kapott, 12 évesen került a császárvárosba az otthon megkezdett tanulmányai folytatására a császár és magyar király udvarába. Itt ismerkedett meg többek között a nála egy évvel fiatalabb Bocskai Istvánnal, a későbbi fejedelemmel és Balassi Bálinttal, a kor híres poétájával. Hatalmas apai örökségével, valamint Báthory Erzsébettel kötött házassága révén a családi kasszát növelő hozománnyal, birtokokkal 1601-re a magyarországi bárók sorában már a harmadik leghatalmasabbnak mondhatta magát.
Birtokközpontjaiban, különösen Sárváron, igazi főúri udvartartást honosított meg. Folytatta apja, Nádasdy Tamás művészetpártoló tevékenységét. Bár életének nagy részét a harcmezőkön töltötte, sárvári házában szívesen látott vendégek voltak az írástudó deákok, tudós mesterek, prédikátorok. Apja példáját követve nyomdát létesített Sárváron. Egészen fiatalon részt vett a kor politikai küzdelmeiben, hamarosan a magyar nemesi ellenzék egyik vezéralakjává vált. 1598-ban hadi érdemeiért aranysarkantyús vitézzé, lovaggá avatták Győrött. Még ugyanebben az esztendőben az uralkodó kinevezte dunántúli főkapitánynak. 1601-ben tovább emelkedett a politikai, hivatali ranglétrán: megválasztották a helytartó érsek mellé tanácsadó és egyúttal ellenőrző feladattal. Így az országbárók között az első helyre került. Katonai pályája is példamutató. A mesterség alapjait gyermekkorában már Sárváron, majd a királyi udvarban mint apród és királyi ifjú sajátította el. 22 évesen, 1577-ben ott küzdött Szigetvár környékén a török elleni harcban. Utolsó győztes csatáját 1603. szeptember végén Buda alatt vívta. 1604. január 4-én, 48 évesen tért örök nyugovóra Sárváron.
Ferenc Nádasdy
