Bálint Sándor (1904-1980), a szakrális néprajz hazai megteremtője Szeged történetét, kultúrtörténetét, népéletét s innen tovább lépve a szegediek kirajzásait, áttelepüléseit is kutatta. Kutatásai eredményeként Szeged és a szegedi nagytáj paraszti múltja és kultúrája tekintetében egyik legjobban ismert tájegységünkké vált. Elmondható, hogy a szegedi nagytájon belül is mindegyik település miniatűr néprajzi egység. Az ö-ző tájszólás, a katolikus gyökérzetű szellemi hagyomány és tárgyi világ találó egyezése, a házakon látható napsugaras motívum, a paprikás ételek ismerete és elterjedtsége, a családi kapcsolatok elevensége, származásuk tudata mégis virtuális szegedi egységbe foglalja valamennyiüket.
A helységek legnagyobb része kiszakadt az anyaváros közvetlen hatásköréből, közösségéből, és sokszor más néprajzi tájegységbe épült bele, sőt Trianon óta más államokhoz tartozik. Ez a szegedi ősöktől örökölt hagyományvilág sajátos helyi színeződésével járt együtt. A délvidéki gányófalukban jelentkeznek a szerb, bunyevác, román, német, bolgár interetnikus kapcsolatok, Békésben pedig a szlovák kölcsönhatás. Ehhez hozzávehetjük, hogy a terjeszkedő homoki nép találkozott és keveredett Halas és Kecskemét sokban egyező, de mégis más jellegeket tükröző hagyományaival. Makóval főleg a gazdasági népélet terén van sok érintkezésük.
Barna Gábor: Bálint Sándor (1904–1980) : Tűnődések egy hitvalló tudós és pedagógus születési centenáriumán
Bálint Sándor (1904-1980): A szögedi nemzet : a szegedi nagytáj népélete / Bálint Sándor. — 1976
Barna Gábor – Grynaeus Tamás: Egy életút példája (Száz éve született Bálint Sándor [1904-1980] ) In: Tiszatáj, 2004. (58. évf.) 8. sz. 48-56. old. Martin St. Louis Womens Jersey
