Eger vára a tizenöt éves háború alatt 1596-ban elesett. A törökvilág megszűnése után az Egerbe visszatérő Fenessy György püspök nem kívánt a várban lakni, így a városban palota építésébe kezdett. Az építkezéshez szükséges riolittufát a palota mögötti dombból termelték ki. A püspök döntése révén nem csak a palota épült meg, hanem kialakult az a hatalmas pincerendszer, ahol az egyházi tizedként, a Gyöngyöstől Munkácsig terjedő szőlőterületekről, beszedett bort tárolták, ez jobb esztendőkben 11–12 millió liter bort jelentett.
A pincerendszer a Hatvani kaputól a Rác kapuig, közel 4 kilométer hosszan nyúlt el a város alatt. A pince legszebb része az oszlopos terem, ahol 7×7 pinceág sakktáblaszerűen hálózza be a teret.
Az 1947-es államosítás után a pincét nem használták, állagában megroggyant, életveszélyessé nyilvánították. A ’70-es évek végén vasbeton szerkezettel megerősítették, a veszélyes szakaszokat betonnal betömedékelték. De nedvesség ellen nem szigetelték az alagutakat, ezáltal mind a mai napig a betonon átszivárog a talajvíz. Így a tufából kimosott mészkőből csodálatos cseppkőszerű mészképződmények alakultak ki a falakon. A pincét a hét legismertebb magyar „építészeti csoda” közé választották.
Skip to content
