A 20. század elejének modernista, avantgárd építészei kijelentették, hogy a „díszítés bűn”. Ízlés kérdése, hogy a mai embernek a csupasz falfelületek (bauhaus) tetszenek jobban, mint a formajegyekben tobzódó 19. századi, habarcs- és kőgirlandos homlokzatok, mindenesetre a historizmus olyan mértékben uralkodott el az európai közép- és nagyvárosokban, hogy egyszer csak elegük lett az újat akaró építőművészeknek. Holott a historizmus csupán a korábbi korok stílusait utánozza, alkalmazza, éleszti újra művészi eszközökkel. A historizáló építészek különféle korok stílusainak elemeiből válogatnak, ezáltal neostílusokat hoznak létre.
A legjellemzőbb a reneszánsz, a barokk, a gótika és a román építészet elemeinek használata, valamint a mór stílus megjelenése. A historizáló épületek, bár formajegyeik korábbi történelmi korszakokra utalnak, saját koruk funkcióinak feleltek meg, korszerű építési technológiával és szerkezetekkel. A historizmus és az eklektika fogalmát, eszközrendszerét nagyon nehéz egymástól elkülöníteni. A rendszerváltozás előtt Magyarországon egyöntetűen az eklektika elnevezés volt használatos, olykor lenéző gesztussal megspékelve. A historizmus elnevezés az 1990-es évektől terjedt el. Magyarországon a 19. század második felének művészete összefonódott a kései romantikával, és együtt jelentkezett az eklektikával. Így egészen sajátos építészeti korszak köszöntött be.
Adolf Loos: Díszítmény és bűnözés (Hajnal Gábor fordítása) Pók Lajos: A szecesszió. Gondolat, 1977. 302. oldal. Keith Tkachuk Womens Jersey
