A Löw-család

A keresztény teológiai tudással is fölvértezett Löw Lipót Nagykanizsán, Pápán majd Szegeden volt rabbi. Német és a cseh anyanyelvű volt, de nagykanizsai évei alatt tökéletesen megtanult magyarul. Mivel a zsidók magyarosodásának nagy jelentőséget tulajdonított, az elsők között prédikált magyar nyelven. Az 1848–49-es szabadságharcban a honvéd seregben tábori rabbiként szolgált, majd a szabadságharc bukása után bebörtönözték. Két hónap fogság után visszatérhetett hívei közé Pápára, de ott folytonos zaklatásnak volt kitéve. Ezért is fogadta el a szegedi zsidó közösség hívását.
Löw Lipót alapította a Ben Chananja című zsidó tudományos folyóiratot, amely a korszakban európai jelentőségre tett szert.
Löw Lipót utóda – tizennégy gyermekének egyike – szegedi rabbiként fia, Löw Immánuel lett. A szegedi Új zsinagóga stílusának kialakításában tevékenyen részt vett, munkásságán keresztül sokat tett hazánk kultúrájának további felemeléséért. Tudományos munkássága Európa-szerte ismertté tette. A magyar, a német és a héber nyelv mellett tudott arámiul, szírül, törökül, arabul, perzsául, görögül, latinul, románul, valamint szláv nyelveken is.
Csaknem 300 műve jelent meg nyomtatásban, közülük a leghíresebb a Die Flora der Juden (Judea virága).
Az 1919–20-as antiszemita erőszakhullám idején két újságíró nyilatkozatot kért tőle az atrocitásokkal kapcsolatban. A Löw szavait eltorzító cikk miatt a rabbit zsidóellenes közéleti hisztériától övezett eljárásban börtönbüntetésre ítélték, 13 hónapnyi börtönre ítélték, majd 1927-ben a neológ zsidóság felsőházi képviselője lett. 1944-ben a szegedi zsidóság gettósítása során közösségével együtt a helyi téglagyárba hurcolták, majd Budapestre vitték, de a deportálást elkerülte, s itt érte a halál július 19-én.
 Noah Syndergaard Jersey