A betegápoló alakja korán összekapcsolódott a szerzetessel, aki Jézust követve gyámolította a szegényeket és gyógyította a betegeket. A kolostori betegszobák nemcsak a rendtagokat, hanem a vándorokat és a környék szegényeit is befogadták, s gyakran kórházi feladatkört töltöttek be. A betegségekkel kapcsolatos ismereteket és a gyógynövényeket a szerzetesek céltudatosan gyűjtötték, s az íróműhelyekben orvosi munkákat is másoltak. A könyvekből s a tapasztalatból szerzett orvosi ismeretekhez a kolostorok gyógynövénykertje szolgáltatta az orvosságok alapanyagát.
A később világhírűvé vált szegedi paprikát Bálint Sándor föltételezése szerint a ferencesek honosították meg Szegeden. Ezt írja: „Szeged történetéből tudjuk, hogy az alsóvárosi franciskánus kolostor a török hódoltság idején hatalmas missziós terület központja, amelynek hatóköre egész Dél-Magyarországra kiterjedt. A barátok a népnek nemcsak papjai, hanem tanítómesterei, sőt orvosai is ebben az időben. Erről könyvtáruknak számtalan egykorú orvosi szakkönyve is tanúskodik. Tudjuk azt is, hogy a szegedi kolostornak valamikor hatalmas kertje volt, amely gyógyító füvekben, egzotikus növényekben, hatalmas fákban egyaránt bővelkedett. Egyáltalán nem lehetetlen tehát, hogy ők plántálták be török földről, a Balkánról, és ismertették meg az alsóvárosiakkal, a paprikatermelés későbbi nagymestereivel. Tudjuk, hogy ezekben a századokban különösen a hideglelés (malária) tizedelte népünket, és éppen ennek orvossága, csillapító szere gyanánt tűnik föl a paprika.”
A rendház kertjében ma már újra foglalkoznak a gyógynövények termesztésével. A Ferences Látogatóközpontban megismerkedhetünk a szerzetesek gyógyító munkájával is.
Magyar Katolikus Lexikon
Balázs Géza: Kolostorpálinkák JC Tretter Authentic Jersey
